2017-ben szerettem bele a tervezői gondolkodásba, azóta a mindennapjaim része a design, szeretek a munkán túl a minket körülvevő környezetben mintázatokat megfigyelniés töprengeni akár hétköznapi tárgyak használhatóságán. Viszonylag sokdigitális terméken dolgoztam már, jelenleg az IBM Cloud UX designere vagyok. Három munkán kívüli dolog van, ami visszahat a szakmai szemléletemre:
Ha pozitív dolgokat kellene felsorolnom a KREA-ról, akkor viszonylag hamar betelne a karakter limit, de röviden nagyon hálás vagyok az iskolának és a korábbi tanáraimnak, hogy a hobbim válhatott a munkámmá és a mindennapokban olyanmunkát végzek, amit szeretek. Emiatt szeretnék visszaadni piacképes tapasztalatot és tudást a leendő tervezőknek. Az önös célom pedig, hogy a folyamat közben én is tanuljak a diákoktól és új perspektívákat ismerjek meg, ugyanis hiszem, hogy az innováció és a friss ötletek az új találkozásokkor születnek.
Számomra a tervezés esszenciája a koncepcionális design, ami minden tervezői döntésnél meg tud válaszolni egy miértet. Fontos számomra, hogy mindennek célja legyen amikor tervezek. Ezen túl három dolgot tudnék kiemelni, ami a mindennapi munkám része:
Nagyon szeretném átadni a tervezés szeretetét. Azt, hogy lehet és kell is hibázni a tervezésben, ugyanis a hibák által lesznek még jobb ötletek. Mivel már több éve dolgozom a területen, így remélem praktikus és piacképes technikákat tudok majd mutatni a hallgatóknak.
Úgy gondolom, hogy elég nagy részét kiteszi az életünknek a foglalkozásunk, és emiatt érdemes olyan területet választani, amit szeretünk és lelkesen csináljuk a mindennapokban. Akik a KREA-t választják azok szerencsések ilyen szempontból, hiszen már ezen az úton járnak, és remélhetőleg szeretni fogják a munkájukat. De tervezőként nem csak a munkánkat kell szeretni, hanem azokat is, akiknek tervezünk vagy akikkel egy csapatban dolgozunk. Empátia nélkül nincsen jó design. Emellett pedig érdemes fenntartania saját kíváncsiságotokat és merjetek sokat kérdezni, a dolgok miértjét kutatni.