Családi indítatásra kerültem az alkotói szcénában, mivel nagyapám és édesapám szobrász, illetve édesanyám textiltervező. Ebből kifolyólag tulajdonképpen már 6 évesen az Iparművészeti Főiskolára jártam a szüleimmel. Így nem csoda, hogy végül a Kisképző grafika szakán kötöttem ki, majd egyetemre Formatervező szakra jártam. 1997-től kezdtem a márkaértékesítés és marketing kommunikáció legmélyebben alkalmazott régióival foglalkozni a BTl kommunikációval a HUMAN TELEX-nél, ahol 10 évig dolgoztam. Ez után 6 évig dolgoztam a Café Design-nál, ami meghatározó stúdiója volt a hazai tervezőgrafikának, és itt már volt lehetőség tartalmasabb arculattervezési feladatokkal és ATL kommunikációval is foglalkozni. 2019-óra viszont magánvállalkozóként dolgozom megkeresés alapján, ami nálam már alapvető policy.
A KREA egy olyan közeg, ami nagyon jól keretezi azt, amilyen én vagyok, ahol nagyon jól tudom érvényesíteni, amit én képviselek tanárként, szakember és emberként egyaránt. Úgy látom a hallgatók vevők erre, és a KREA az a kísérleti műhely, ahol bebizonyosodnak a tételek, és végül minden elmélet gyakorlati igazolást nyer.
Számomra ez egyértelműen egy hivatás, és ez alapvetően azoknál van így, akiknek olyan a személyiségük. Ebben a szakmában mindig adni kell valamit, és mindig mást kell adni. Fontos az improvizáció és a folyamatosan frissen tartott értékteremtő kreativitás fenntartása. Én alapvetően azokkal szeretek dolgozni, akikkel megkeresés útján kerülök munkakapcsolatba. Szeretek az egész projektről először közösen gondolkodni a megrendelővel, és utána céjainak megfelelően minden szaktudásommal és ötletemmel kidomborítani az ő elképzeléseit. Szerencsére jól rá tudok érezni arra, hogy mi az a különleges jellege a megrendelőnek, ami megkülönbözteti a többi versenytárstól, vagy mi az, amire jobban fog reagálni a célközönsége Magyarországon, ebben a kultúrában, ezen a nyelven.
Célom a hallgatók csiszolása, akik az általam képviselt szakmai értékeket viszik majd tovább. Fontos, hogy legyenek elkötelezettek, dolgozzanak és merjék magukat kipróbálni minél több dologban. Tekintsenek magukra és erre az egészre kísérleti műhelyként.
A tervezés és az alkotás Istentől öröklött képesség, az isteni részünk. Amikor ezt gyakorlod rájössz, hogy nem csak magától van a világ, és jó, hogy mi ezt kipróbálhatjuk. Ugyanakkor ez nagy felelősséggel jár, de minél többet tudsz, és minélt többet használod ezt a tudást, annál boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember leszel. Mert alkotni jó, nem hatalom, hanem ajándék!