Diplomamunkám során három fő gondolat vezérelt.
- Milyen belsőépítészeti eszközökkel tehetek a megszokott környezet elvesztése miatt érzett szorongás, a solastalgia ellen?
- Milyen tér, milyen tevékenységek tudnak megnyugtatólag hatni, ezeknek a tevékenységeknek hogyan tudok minél megfelelőbb teret biztosítani?
- Milyen találkozások tudnak összetartozás élményt okozni, ezeket hogyan tudom egy középület koncepció-kialakításával előidézni?
- Mit kíván a dobogókői Nimród szálloda, környezete és állapota szempontjából?
- Miben más egy erdei szálloda, mint egy városi?
- Milyen funkciókkal lehet a legjobban kihasználni az elhelyezkedését?
- Milyen módon kell(ene) nyúlni az épített örökséghez?
- Milyen módon lehet(ne) rehabilitálni egy romos épületet? - Mik egy 21. századi szállodával szemben támasztott igények?
- Milyen funkciók teszik vonzóvá?
- Hogyan vállalhat társadalmi felelősséget?
- Hogyan tud szállodavendégeken túl konferenciáknak is otthont adni?
Tervezésemmel kísérletet tettem a válaszadásra, az anyagválasztástól a funkciók kitalálásáig megálmodtam egy olyan épületet, amely felismerhetően hordozza az eredeti karakterjegyeit, nem tünteti el nyom nélkül az elmúlás sebeit, design-elemmé emeli a gerendás megtámasztást és az aranyragasztást, miközben számos közösségi és oktató programot kínál és konferenciákat fogad be, ebben is folytonosságot vállalva a régi Nimróddal.