Diplomatervezésem folyamán egy olyan co-living életteret álmodtam meg, ahol létrejöhet egy egymás iránt nyitott közösség, akik közösen segítik egymás útját, nemcsak az identitás-keresés tematikájában, de a mindennapi élet apróságaiban is. Célcsoportom főképp a beilleszkedni vágyó és kettős identitással küzdő határon túli magyarokra épül, azonban a hely célja nem az elszigetelés, ezért egyaránt nyitott olyan személyek számára is, akik még keresik a saját útjukat a felnőtté válás kezdetén.
A koncepció megalkotása során fontosnak tartottam, hogy lehetőséget nyújtsak az ide költöző embereknek egy olyan közösség tagjának lenni, ahol nem csak mint megfigyelő, hanem mint résztvevő tud bekapcsolódni. Együtt tapasztalják meg, milyen az, amikor semmi sem a tiéd, mégis mindenhez hozzáférésed van, és együtt kutatják a megoldást a nemzeti identitásukkal kapcsolatban felmerülő kételkedés időszakában. A határokon átívelő kulturális hídépítés jegyében a gyökerek keresése, identitás-keresés, a vizuális és művészeti hagyaték sokszínű elemzése - akár szeretve, akár tagadva - jellemzi mind a közösség, mind a belőépítészeti koncepció alapjait.
Konzulensek: Bodrogi Fanni belsőépítész, interiorstylist és Kiss Miklós építész, Leichtman Erna kulturális antropológus