Egy város identitását nagyban meghatározza épített öröksége és a lakosok ahhoz való kötődése. A múlt épített hagyatéka nem csak materiális érték, történeteket őriz és emlékeztet. Fontos, hogy az épített környezet továbbfejlesztésében a tervezés a folytonosság képviselője legyen, ami a régi és az új értékek egymásra rétegződésén keresztül valósulhat meg.
Diplomamunkám ezen tervezői felelősségvállalást hivatott képviselni, és célom, hogy a Budapest ikonikus szállójához kapcsolt új funkció aktívan segítse a témához kapcsolódó szakmai tevékenységeket és a lakosság bevonását.
Tervezésem során az új és régi viszonyában fontos az egyensúly megtalálása, az oda-vissza működő tisztelet kialakítása, és így egy hiteles alkotás létrehozása. A koncepciómban emellett megjelenő értékpárok a régi és az új ellentétének továbbgondolásai, illetve a főváros budai és pesti oldalához kapcsolódnak: természet-ember alkotta; egyén-közösség; biztonságérzet-szabadságérzet. A terv stíluselemei és funkciói ezeket képviselik, miközben az új belsőépítészeti struktúrák az épület meglévő formavilágát és elemeit követik le, egészítik ki. Az urbanisztika multidiszciplináris jellegét alapul véve az intézmény teret ad a tudományoknak és a művészeteknek egyaránt: a településfejlesztéshez kapcsolódó oktató és tájékoztató jellegű funkciókat ellátó terek mellett helyet kaptak kulturális és design központúak is.
Tervezőként fontos tudatosítanunk, hogy a múlt értékei a jövő felelőssége és reagálva a változó viszonyokra egyfajta adaptív szemlélettel kell fenntartanunk és formálnunk azokat.
Konzulensek: Hitka András belsőépítész, object designer, Zengővári Attila 3D artist, Leichtman Erna kulturális antropológus