Szalai András

Legutóbbi projektem A kis magyar snassz és neociki könyvem megjelenése volt, amelyben a hosszú évek alatt gyűjtött, és számos helyen nagysikerű előadások keretein belül levetített, építészeti furcsaságok, formai variálmányok és buherált részletek jelentek meg. A Tölgyfa Galériából induló előadásaim, az Iparművészeti Főiskolán tartott szabad kurzus keretein belül lassanként vizuális stand up előadássá változtak. Volt snassz és/vagy neociki előadás többek között a szentendrei Dalmát pincében, a Diákszigeten, Hócipő estéken, a Művészetek völgyében, a Krea fesztiválon, Puskin moziban, különböző konferenciákon, a Giccs és Kultusz című kiállítás kísérő rendezvényeként, az egykori Szárszói Találkozókon, a Café Godot stand up estjein. Az előadásokat, ahogy mondani szokták, általában elég nagy érdeklődés kísérte.

Miért szeretsz a KREA-n tanítani?

Nagyon imponál, hogy vannak még emberek, akik energiát, időt és anyagi ráfordítást nem kímélve képezni akarják magukat, illetve az, hogy lehetőség van közeli és interaktív kapcsolatot kiépíteni a hallgatókkal. Szeretem, hogy a KREA képzési profilja és színvonalával a főiskolák és egyetemek színvonalával megegyező, ahol a kiemelkedő diákok építész-és művészettörténetni tudása semmiben nem különbözik az ország többi felnőttoktatási intézményében tanulókétól. Ugyanazt, ugyanolyan színvonalon tudom a KREA-n tanítani, mint az ország főiskoláin és egyetemein.

Mi az oktatói hitvallásod? Mit szeretnél átadni a hallgatóknak?

Tanítani jó! Mert fiatalok között lehet az ember, mert a tanítás egyfajta gondolatátadás, ahol a gondolatot meg kell tudni formálni, és ezáltal  szűntelen interakciót hozunk létre saját magunkkal, ami folyamatos önreflexiót kíván. Ez pallérozza az elmét és tisztábbá érleli a gondolatokat. Átadni így konkrétan nem szeretnék semmit, de minden tanítás példa abban, hogy miről beszél valaki, és hogyan teszi ezt. Hogyan igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a tudást a hallgatóság saját kútfőből, kritikusan és reflexíven igyekezzenk elsajátítani, és annyit vegyen ki és hasznosítson belőle, amennyit csak szeretne.

Milyen mentori útravalót adnál a hallgatóknak? Hogyan tudnád inspirálni a jövő tervezőit?

Vilém Flusser: A design szóról való esszéjét javaslom elolvasni mindenkinek, amiből az alábbi gondolatot idézném:
„…a design ott rejtőzik minden kultúra mögött, s arra hivatott, hogy belőlünk, természeti meghatározottságú emlősállatokból, furfangos módon szabad művészeket teremtsen… A design szó a mindennapi nyelvhasználatban azért nyerhette el jelenlegi rangját, mert elkezdett bennünk tudatosodni, hogy embernek lenni egyenlő a természettel szembeni designnal...
…elkezdett bennünk tudatosodni: minden kultúra, csalás, mi pedig becsapott csalók vagyunk és a kultúrában mindenféle elköteleződésünk önámításba torkollik. Igaz ugyan, hogy a művészet és a technika közötti szakadék áthidalása után egy horizont nyílt, ahol mind tökéletesebben designolhatunk, képesek vagyunk mindinkább megszabadulni kötöttségeinktől, s egyre művibben (szebben) élhetünk.
Ha egy designer annak tudatában teszi a dolgát és sikeres, hogy közben tudja magáról, hogy egy paradox helyzetben van, és a csaló attitűd, a mesterkéltség és műviség minden kultúra alapja, és valójában semmi köze az igazi értékekhez, akkor a rendben van.
Legyél tisztában önmagaddal, a képességeiddel és maradj önreflexív! Akkor nem lesz probléma!